"Az Ericsson promóciós laptopokat osztogat, hogy növeljék a márka ismertséget, eladást. Ha részt akarsz venni a promócióban, 8 embernek kell ezt az üzenetet elküldeni, és egy Ericsson T18 Laptop üti a markod. Ha 20 embernek küldöd el az e-mailt, a jutalmad egy Ericsson R320 Laptop lesz-. Ne feledd a küldött email másolatába betenni az anna.swelung@ericsson.com email címet."
Közülünk pedig biztosan akad olyan, aki tovább is küldi a levelet reménykedve abban, hogy megkapja hőn áhított Ericsson T18 laptopját, vagy mit is írok, hiszen ez egy telefon. Ráadásul már nem is gyártják sem ezt, sem a 20-nál több címzettet honoráló R320-as telefont, melyek a maguk idejében a csúcstechnológiát képviselték (az Ericsson hangfelismerő, hangtárcsázó rendszerét többek között ezekkel a készülékekkel vezették be 1999-ben). Az Ericsson honlapján azonban azt olvashatjuk, hogy ez nem igaz: http://www.ericsson.com/ericsson/contact/faq.shtml#4 vagy a magyar oldalon: http://www.ericsson.com/hu/ericsson/official/chain.shtml
Anna Swelung neve persze már nem ismeretlen előttünk, sőt nyugodtan mondhatjuk, a világ előtt sem (kb 10 éve indult útjára a promóciós levélfolyam). Illetve ismét pontosítanom kell: Anna Swelung vagy Anna Swelund a régi ismerősünk, aki az Ericsson mobiltelefon promócióját koordinálta hosszú éveken át… (http://de.wikipedia.org/wiki/Anna_Swelund) Emellett ismert például olyan verzió is, amelyben a megadott e-mail címet „javította ki” valaki jó szándékú továbbító @ericcson.com –ra.
Vajon hányszor és hány nyelven járta már körbe az internetet az üzenet? És hányan dőltek be a levél különböző változatainak? Az ilyen úgy nevezett hoax üzenetek (bővebben: http://hu.wikipedia.org/wiki/Hoax) nem valós tartalommal, nem a megnevezett cég által kerülnek szétküldésre, azaz közkeletű szóval kacsák. Kitalálójuk motivációja – jobb esetben – lehet puszta szórakozás (játék az emberi hiszékenységgel), vagy bosszú (pl. egy elégedetlen mobiltelefon tulajdonostól), de persze – s valószínűleg ez a gyakoribb – lehet spammerek címgyűjtő akciója is. (Nagyon hasonlítanak erre azok a kéretlen levelek, amelyek alapvetően pénzügyi csalások előkészítésre szolgálnak, miközben azt tudatják a gyanútlan és elővigyázatlan levelezőkkel, hogy csak ők tudnak – megfelelő jutalom ellenében – segíteni az afrikai, ázsiai vagy éppen dél-amerikai bankszámla tulajdonosoknak, akiknek egyetlen esélye, hogy egy ismeretlentől megszerzett bankszámlaadatokkal mentsék ki dollármillióikat a „zsarnok” hatóságok vaskeze elől, de ehhez a transzfer költségeket a "segítőnek" kell előre állnia, a későbbi jutalom reményében. Így tehát ezek a történetek a hiszékeny számlaszám megadók vagyonának csökkenésével és nem pedig növekedésével végződnek többnyire. Egy másik gyakori módszer a nyereménysorsolásos érvelés. Ön kedves címzett nyert a sorsoláson és ehhez szíveskedjék megadni adatait... Ezeket a csaló leveleket egyébként scam-nek is szokták nevezni - http://hu.spam.wikia.com/wiki/419-Scam)
De térjünk vissza Anna Swelung esetéhez. Mire alapoznak ezek a megoldások? A hiszékenységünkre és a könnyű előnyszerzés reményére építve vesznek rá bennünket az ismerőseink (ártatlan) és a megadott személy tájékoztatására. Inkább ne tegyük!
Az üzleti életben nem egyedi, hogy az üzenet megfogalmazója nem a tömegkommunikáció fizetett, díjköteles megjelenési formáit választja, hanem inkább bízza magát és üzenetét az olvasók személyes kapcsolatrendszerére. Ezt teszi a vírusmarketing (bővebben: http://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%ADrusmarketing), amikor mi magunk, tehát a potenciális vásárlók küldözgetik egymásnak a piac befolyásolását célzó üzenetet (legyen az reklámfilm, kép vagy vásárlásösztönző üzenet).
A vírusmarketing megoldáshoz nincs másra szükség, mint egy vicces, érdekes, (netán gyomorforgató) képsorra, vagy egy rendkívül előnyös üzenetre, ez utóbbi esetben kiegészítve a „küldje tovább … ismerősének… és a lenti címre” felszólítással a kontrollálható „ellenszolgáltatás” biztosítása érdekében. A megoldás kulcsa a terjesztés, így nélkülözhetetlen, hogy a reklámozó megtalálja azokat a kiinduló terjesztési pontokat, amelyekre biztosan számíthat az üzenet elterjesztésében. Ezt követően pedig már csak várni kell a hatást: az exponenciálisan terjedő „vírus” létrejöttét. Az elindított vírusmarketing kampányt a készítője már nem tudja befolyásolni, az önálló életre kel, ha megmozgatja közönségét. Persze egy gyenge kreatívval, vagy rosszul megválasztott terjesztőkkel nehéz tömegekhez eljutni…
Szögezzük le tehát, a vírusmarketing nem hoax, csupán ugyan azon az elven, az egyének levél továbbküldési szokásain alapulva működik mindkettő. Másképp megfogalmazva, ha egy üzenet készítőjét azonosítani tudjuk és a cég nem tett közzé nyilatkozatot, hogy ez bizony nem az ő ajánlatuk, akkor nyugodtan éljünk a lehetőséggel, ha szükségünk van rá. De személyes adatainkra azért továbbra is vigyázzunk a neten!