Vajon milyen „öreg” az elektronikus kereskedelem?

Habár a köznyelv az elektronikus kereskedelmet hajlamos az internethez illetve a világhálóhoz kötni, ez a város legenda meglehetősen törékeny. Ambrus Bettina, Kasza Irén Éva és Kertmegi Norbert SZTE GTK-s hallgatók tollából (klaviatúrájából:) született OTDK dolgozat (Cím: Az elektronikus kereskedelem fejlődése napjainkig) az elektronikus kereskedelem nemzetközi és hazai történetét tárja fel, olvasmányosan, egy-egy emblematikus fordulópontot vagy mérföldkövet kiemelve az elmúlt 50 évből. A szerzők arra is vállalkoztak, hogy a mai vezető elektronikus kereskedelmi megoldásokat saját zárt erre a célra kialakított pontozási rendszerükben értékeljék. Az eredmények magukért beszélnek: a magyar honlapok között vezet a Vatera, dobogós a PPO az eDigital és jól szerepel a Bookline, de 100-as abszolút skálán skálán a legjobb is csak 69-pontot szerzett: azaz van még hova fejlődni.

A dolgozat letölthető innen. A tanulmány alapján a következő fejtörőre is választ kaphatunk:

Vajon 50 éve lehetett már repülőjegyet foglalni elektronikusan?

A szerzők történeti válasza szerint igen:

„1953-ban az American Airlines elnöke, C. R. Smith, és az IBM egyik munkatársa, egy bizonyos R. Blair Smith egymás mellett utazott egy Los Angeles-New York repülőjáraton. Beszélgetésük során szóba került egy olyan adatfeldolgozó rendszer kiépítésének lehetősége, melynek segítségével a légitársaságok és jegyirodák, elektronikusan azonnal helyet tudtak volna foglalni a repülőjáratokra, illetve amely az ezzel kapcsolatos adatokat, információkat azonnal az értékesítési pontokon dolgozó munkatársak rendelkezésére képes bocsátani. A beszélgetés után, a rendszer megvalósítására sem kellett 40 évet várni ...

1959-ben az American Airlines és az IBM bejelentette közös szándékát egy ilyen elektronikus technológia kifejlesztésére, amelynek a Semi-Automatic Business Research Environment (SABRE) nevet adták. 1960-ban került először használatba a rendszer, a New York államban lévő Briarcliff Manor-ban. A teljes hálózat 1964-re lett végleg kiépítve, s mondhatni, a maga nemében egyedülálló volt, hisz csak az USA kormányának saját információs rendszere volt nagyobb a SABRE-nél. (A gépek naponta 84.000 hívást6tranzakciót tudtak feldolgozni.)

A dolgozat letölthető innen.

justinguitar.com, avagy nem szükségképpen lúzer minden zenetanár.

A számlázz online és az ingyen laptop post kapcsán jutott eszembe, hogy ismerek egy ingyenes szolgáltatást nyújtó vállalkozás, mely ingyenes eszközöket használ, mégis –legalábbis nagyon remélem- remekül megél ebből.


Az érintettség személyes, két éve kaptam egy gitárt karácsonyra, saját hibából: nagyon szerettem volna megtanulni. Jézuska nem is okozott csalódást, szép hangszerrel várt a fa alatt, viszont használati utasítást elfelejtett mellékelni. Kézbevétel után keserves volt a rácsodálkozás „ezseműködikmagától”. Ide tanár kell persze, muhaha, de mit tegyen az, akinek nem életcélja a profi zenélés, csak az összecsippentett napi 5-10-15-20 percét kívánja erre szánni. Némi körbekérdezés után szinte minden forrás a Muszty-Dobay Gitáriskolát jelölte meg: ez A tankönyv, Az egyetlen, A kötelező, mindenki ebből tanult. Arról viszont megfeledkeztek, hogy mindez a 80-as évekre volt igaz, azóta feltalálták az internetet is. Magamról inkább tartom, hogy az MTV-n szocializálódtam, mint Kodály Zoltán Ötfokú zenéjén. Iskolában nemhogy nem tudták megtanítani a kottaolvasást, de a kedvem is elvették tőle. A zenéléstől mindenképpen. Ahhoz szolfézs kell mondogatták… nekem meg, hogy halljam mit kell játszanom. Durca ON... video killed the radio star. az MDG-vel nem jártam sikerrel.

Már azon gondolkoztam, hogy mégis keresek egy tanár – live, amikor rátaláltam Justin Sandercoe weboldalára. Bumm a fejbe, amit találtam atomvillanásként ért. Ezt kerestem. Egy nagyon jól strukturált weboldal, ami az abszolút kezdő szinttől lépésről lépésre tanítja meg a gitározás nemes művészetét. Ingyért. Egy lépésben csak annyit halad, amit bárki fel tud fogni. Satisfaction – így a siker is garantált. Önbizalom ON.

A második döbbenetes dolog az interneten elérhető eszközök ügyes kombinációja. Justin a TIK előtti fára cetlit ragasztó helyi lúzerrel ellentétben komolyan vehette az oktatás-szervezést, amikor úgy döntött, hogy ebből kíván megélni. Első állítása, hogy minden ingyenes, akkor fizess, ha tetszett és megengedheted magadnak. Minden lecke fent van a YouTube-on, (most éppen 163!) ebből az is következik, hogy egyik sem hosszabb 10 percnél. Minden leckéhez tartozó kotta ill. tab természetesen .pdf-ben. Egyes leckék dalai a Go-PlayAlong nevű ingyenes zenei szoftverben is lejátszhatóak, amelyben a tab és a videó vagy mp3 egyszerre látható. Saját bevallása szerint: „After seeing the popularity of YouTube Justin began making instructional guitar videos in December 2006, initially filmed and edited by his friend Jedi. By the start of 2009 his YouTube instructional videos have been watched over 35,000,000 (yep thats 35 million) times and the web site receives well over 500,000 unique visitors a month - and it is growing fast.”
Ha tegyük fel hat rám egy mágikus pillanat, amikor a lecke befejezésével úgy érzem kaptam valamit, vagy szíven talál a támogatásról írt szöveg, akkor a PayPal rendszerben 3 klikkeléssel átküldhetem neki az éppen esedékes 10-20 EUR-t. Ha csak minden 1000. látogató megteszi, már szépen keresett a hónapban. Az már csak díszítés, hogy DVD lemezen is megvásárolható minden anyag of-line gyakorláshoz.

Természetesen a weboldalon van hírlevél, fórum, lehet kérdezni – válaszolni is szokott. A MySpace-en be lehet jelölni ismerősnek, és a paypal átutalást személyes e-mailben köszöni meg. (Ezt onnan tudom, hogy kipróbáltam, és nem véletlenszerűen belerakott magyar kifejezésekkel egészítette ki a sablon szövegét.) Ajánl hangszereket és kiegészítőket, könyveket – az Amazon-on keresztül, melyekért nyílván jutalékot is kap. A rendszer annyira jól felépült, hogy ma már a diákok fordítják a tananyagot különböző nyelvekre. (Vajon a mi diákjaink hajlandóak lennének ilyesmire?)

A post szerzője Szakál Péter állandó olvasónk. Köszönjük.